...szentimentális közhelyek nélkül is.
Késői órán, miközben a MERt tizedik éve apropóján születnek e sorok, "zörög" a levelező: körlevél a következő Nagyítóról, tervekről és feladatokról, majd válasz rá s egy újabb, máshonnan egy kérdés, kézirat egyeztetésre, beharangozó az LCD-kre... Formálódik egy újabb lapszám, s lapszámról lapszámra egy csapat. Tíz éve már. A régiek családanyák vagy apák, pedagógusok, mérnökök, üzletemberek és újságírók - ki merre az életben, az országban, a világban. Innen indultak, s itt hagyták kézjegyüket... Hamarosan követik őket páran, s érkeztek, érkeznek rendre újak. Tanulunk elköszönni és együtt lenni - dolgozni. Ők, mi s a leendők - a "MERtesek".
"1999. április 12. INDULUNK!" - áll a címlapon, az ME Rt. első lapszámának címlapján. Huszonnégy oldal valami újról, újszerűen, újdonságként... Fiatalok humorral, tehetséggel, lélekkel, kíváncsisággal, kreatívan, kritikusan, sokszínűen és komolyan. Csak képzelhető az érzés, a várakozás, az izgalom, az igyekezet s az első szám nyomdamelegének élménye. Ha megéljük is kéthetente, nem hasonlítható - ez egyetlen csapaté, csak az övék. Az alapítóké. Az indulás hasonlatát elcsenve: a startpisztolyt csak ők hallották... Hosszú évek óta járatlan úton vágtak ösvényt, járatot, utat. Tíz év múltán is járhatót.
Késői órán az "újakra" is gondolnak e sorok, emlékeztetnek felelősségre, alázatra, tisztességre, miként az igyekezet fölötti örömre, a bátortalan szándékból lett akaratra, az "együttdolgozunkra", kreatív ötletek nehézségeire és megvalósításának derűjére. Mindenki hozzáteszi a magáét, MERt ez ilyen, csak így lehet...
S bármely órán öröm tudni, hogy hozzátesszük, formáljuk a részünket, s összeillesztjük, hogy kéthetente egész lehessen. Mindig új, s mégis a régi. Hiszen van, mi nem változik - 10, 20, 30, s ki tudja, hány év múltán sem. Utánuk, utánunk sem...