Az általános iskola évei alatt kezdődött, 1994-ben, amikor egy miskolci repülőnap alkalmával közelebbi barátságba került a vitorlás repülőkkel. Ettől kezdve sorra készültek a mind jobb, ötletes szerkezetek. A modellek teljesen egyedi konstrukciók, nincs belőlük még egy, ez adja a repülők különleges értékét is. A szakmára Kis-Pál Gábor és Majdik Károly okította, és mondhatni, jó munkát végeztek.
Egy ilyen repülő szárnyfesztávolsága körülbelül két méter. Mivel a gépben nincs motor, egy ötvenméteres damillal juttatják fel a levegőbe, ahol a meleg levegő, felfelé áramlását kihasználva tud megmaradni. Arra a kérdésre, hogy akkor mi hozza le, a válasz egyszerű, egy régi Zenit fényképezőgép időzítő szerkezete készteti leszállásra a gépet. Egyetlen egy gép volt, amely nem szándékozott visszatérni gazdájához, pedig még a sárkányrepülősök is a keresésére indultak, hogy megtalálják, de az végleg elrepült.

Már középiskolás korában több verse­nyen részt vett, serdülő korcsoportban megyei első, valamint országos ötödik helyezést ért el, majd később a felnőttek között a nemzetközi Puszta-kupán is megmérettette magát. Az egyetemre bekerülve azonban már nemcsak a repülőgépek voltak, amiken szívesen barkácsolt, csapattársaival többször indultak a Pneu-mobil versenyen, ahol 2008-ban a Konstrukció-eredetiség kategóriában második helyezést értek el.
Molnár Miklós egy igazi "barkácsművész", aki szenvedélyét csak addig függesztette fel, amíg lediplomázik.