Egy Nietzsche-idézettel induló könyvről feltételezhető, hogy elgondolkodtat. Ezen mű is gondolkodásra kényszeríti az olvasót, mégpedig a sci-fi irodalom hagyományainak megfelelően, a jövőnket véve alapul teszi ezt. A XXIII. század emberisége a csillagok között utazik, a Föld mellett a Tau és a Pavonis bolygókat is benépesítette. Néhány évtized békés fejlődés után azonban az emberiség egy része a háború sújtotta, éhező Földről menekül, de vezetőik célja a hatalmuk átmentése, akár a Tau bolygó ismételt meghódításával. A hataloméhes vendégek ellen a pavonisi poszthumánok lépnek fel, félve attól, hogy az ő bolygójuk lesz a következő célpont.

Főhősünk egy átlagos ember a Tau bolygóról, szerető feleséggel és egy fogadott gyermekkel. Idilli történetként indul, csak lassan bontakoznak ki azok az események, melyek drámaian megváltoztatják mind az ő, mind az emberiség sorsát. Ahogyan családját szétszakítják az események, úgy válik világossá az emberiség fejlődésének megosztottsága is. A technológiai fölény áll szemben az egyének tudatának kiteljesedésével, melyek végül egy közös tudatban egyesülnek.

A buddhista nirvána állapotra hasonlító tudatot vagy a végtelen időkig tartó progresszív fejlődést kínálja az író mint lehetséges jövőképeket a kettészakadt emberi fajnak...