Az egyik történet igen rövid. Eszerint Pereces városrész azért kapta nevét, mert a völgyben fekvő kis helyet perecként övezik a hegyek. Ez nemcsak rövid, de valljuk be, unalmas indok is. A másik történet azonban árnyaltabb, mégis tanulságosabb.

A történet egy sütőmesterről szól, Gotthelf Grieshabertről. A mestert 1477-ben kötél általi halálra ítélték. Az, hogy miért érdemelt ekkora büntetést, már a feledés homályába veszett, hiszen érdekesebb volt megmenekülésének története. A tiszta múlttal rendelkező sütőmestert Urach város grófja megsajnálta, s kegyelmet ígért neki, ha... reggelre olyan süteményt süt neki, amin háromszor átlátszik a felkelő nap fénye. Gotthelf munkához látott, ám lehetetlen feladat előtt állt. Készülve másnapi akasztására, hurkot formázott a tésztából, és akkor jutott eszébe a nagy ötlet. A tésztát oly módon hurkolja össze, hogy három lyuk legyen rajta! Reggelre elkészült az első perec, amin háromszor sütött át a nap fénye, a sütőmester pedig kegyelmet kapott.

Senki sem tudja, hogy a finom, furcsa kalács készítésének módja hogyan került a miskolci pékek tulajdonába, ám az ország legfinomabb perece volt a miskolci. A "perecesi" bányatelepen lakó bányászok a heti vásárokról rudakra tűzött finom perecszállítmánnyal tértek haza, így nem is lehetett másképp nevezni a helyet, mint Pereces.