A Miskolci Egyetem egy nagy múltú felsőoktatási intézmény, 2012 júniusában a 277. tanévét zárta. Jogelődjét, a Bányászati Akadémiát 1735-ben Selmecbányán alapították.
A selmecbányai Akadémia számos diákhagyomány bölcsője volt, napjainkban ez a komplex hagyományegyüttes, amelyet „selmeci hagyományok” néven ismerünk, hazánkban egyedülálló.
Ennek a hagyományegyüttesnek része a számos kari egyenruha és egyenviselet, amely könnyen felismerhetővé teszi a különböző karok hallgatóit, a nóták, melyek leginkább megőrizték több száz év hangulatát, és a legjobban reprezentálják a diákszokások összetartó erejét, és a különféle események, rendezvények, melyek közül a legnépszerűbbek a szakestek, a leglátványosabbak pedig a szalamanderek, amelyek a valétáláshoz köthetőek.
A valétálás a selmeci hagyományok kiemelkedő, talán legszebb és az egyik leglátványosabb eleme.  A valétálás szó a latin valete – búcsúzás kifejezésből ered, és a végzős hallgatók egész tanévet végigkísérő, az egyetemtől és a várostól való búcsúzását jelenti. Ennek része a szalag-, majd a gyűrűavatás, a pezsgős ballagás, és a Szalamander, azaz a fáklyás ballagás és felvonulás a városban.
A Szalamander az egyik utolsó nagy összejövetel az államvizsgák után. Miskolcon ez a Városház térről indul és a Petőfi téren ér véget. A hallgatók a Városháza előtt, a kari zászlók mögött gyülekeztek. A város nevében a polgármester, az egyetem nevében a rektor búcsúztatott, míg a végzősök közül a bányász valétaelnök búcsúzott hallgatótársai nevében. Ezután egy csoport bányászlámpással indult el „szalamander” alakzatban az egyetemi és kari zászlók és a hallgatók előtt. A hallgatók fáklyákkal, „Bursch-nótákat” énekelve vonultak a Városház tér – Széchenyi utca – Kazinczy út – Petőfi tér útvonalon. A Petőfi térre érve a lámpással rendelkezők a tér két oldalán, míg a diákok ismét karok szerint sorakoztak fel. A valétaelnökök itt átadták az elnöki szalagot és a kar zászlaját az utódaiknak. A Szalamandert a karok himnuszai, a „Gaudeamus igitur…” és a „Ballag már a vén diák” kezdetű dalok zárták.

A selmeci hagyományok nemcsak végigkísérik az egyetemi éveket, hanem valódi diákévekké varázsolják azokat, és nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy egy életre meghatározó maradjon az Alma Materhez való kötődés és a diáktársak összetartása.

Jó szerencsét!
Üdv az Erdésznek!
Legyen fényes sikere a Kohásznak!
Tisztelet a Gépésznek!
Igazságot a Jogásznak!
Pénzt a Gazdásznak!
Vivát Bölcsész!
Egészséget a Világnak!
Hangot a Zenésznek!

Fotók: spitz.