Véleményem szerint a kulcskérdés nem az, hogy lesz-e tandíj vagy nem, hiszen tandíj most is van. A költségtérítéses képzésben tanulók fizetnek, és az idén a Miskolci Egyetemre felvett csaknem négyezer diáknak a fele bizony nem az állami finanszírozású, hanem a költségtérítéses képzésben vesz részt. Ha tehát nem is tandíj címén, de fizet érte, hogy tanulhasson. Az alapvető kérdés szerintem az, hogy a nehéz anyagi sorban élő fiatalok továbbtanulhatnak-e vagy nem. A tandíjtörvényes bevezetéséhez végrehajtási rendeleteket kell kidolgozni, s azt kell kiemelni, hogy a tehetséges, szorgalmas diák hogyan tanulhat. Az eddigiekből ez egyelőre nem látszik, a részleteket ezután kell kidolgozni. S nekünk azon kell munkálkodnunk, hogy aki a költségtérítéses képzésben vesz részt, gyenge középiskolába járt, és azért nem jutott be az állami finanszírozású oktatásba, de szorgalma és tehetsége van, ha nagyon szegény is, tanulhasson. Legyen mód behozni az állami finanszírozású képzésbe. Fontos ez, hiszen a mi régiónkban igen sok rosszkörülmények között élő diák tanul, munkanélküli szülőkkel, kistestvérekkel, éjjeli munkákat vállalva. Ha tehetséges és szorgalmas, adnunk kell neki valamilyen anyagi biztosítékot arra, hogy diplomát szerezhessen. Az én szememben ez a kulcskérdés. Hogy ezt fernek, költségtérítésnek vagy minek hívjuk, ez ebből a szempontból teljesen mindegy, huszadrangú kérdés. Ami a lényeg: nem fordulhat elő, hogy valaki azért nem tanulhat, mert szegény!