Gyermekként emlékszem rá, hogy volt egy háromkötetes útikönyvünk otthon, melynek az volt a címe, hogy Afrika az álmok világában és a valóságban. Két cseh szerző írta, Hanzelka és Zikmund. 1952-ben elindultak útnak Prágából és Marseille-en, Marokkón, Egyiptomon, Szudánon átutazva szelték át Afrikát egy farmotoros Tátra autóval. Elautóztak Dél-Afrikába, Johannesburgba, Pretoriába. Fokvárosig mentek, ott szálltak hajóra és utaztak haza.
Mielőtt ideutaztam volna Pretoriába egy hónapra, elővettem a könyveket, átnéztem élményeiket, a színes képeket (akkor még mindenütt fekete-fehér képeket készítettek!). Máig csodálom bátorságukat, hogy egy autóval nekivágtak, illetve hogy egyáltalán átutaztak az ismeretlenen. Afrika egy része még mindig ismeretlen, kiszámíthatatlan, sokszor még az ott lakóknak is gondot okoz kiismerni magukat. Napjainkban folyik például egy konferencia Sun Cityben. A kongói politikusok próbálnak megállapodni egymással. Nehezen tudnak.
Néhány szó Dél-Afrikáról: területe 1 millió 219 ezer négyzetkilométer, több mint 13-szorosa Magyarországénak, kb. 45 millióan laknak itt. 11 hivatalos nyelv van, az angol és az afrikaans mellett még 9 törzsi nyelv. 1652. április 6-án lépett Fokföldön partra Jan van Ribeck holland hajóskapitány és települést alapított ott. Most ünnepelték ennek a 350. évfordulóját. Rengeteg harc folyt a holland telepesek (későbbiekben búrok) és főként a bennszülött zuluk között. Az angolok érdeklődése akkor nőtt meg a terület iránt, amikor úgy 150 éve gyémántot találtak Kimberley-ben és aranyat Johannesburgban. Ekkor lendült fel Dél-Afrika gazdasága, és máig az arany és a gyémánt jelenti a bevétel egy nagy részét. Van olyan aranybánya, ami 6 ezer méter mély! Több mint 100 éve volt az angol-búr háború, mely a terület uralmáért folyt és az angolok győzelméhez vezetett, de ma is virágzik az afrikaans (búr) nyelv és kultúra. A Pretoriai Egyetem, ahol vagyok, az ország húsz egyeteme közül a legjobbnak mondott. Az oktatás itt afrikaans és angol nyelveken folyik. Angolul persze mindenki tud, de mindenki büszke a származására. Egyre több a színesbőrű hallgató, megjelentek a színesbőrű professzorok is.
Mi vonzza ide a látogatókat? A kék égbolt, a kellemes időjárás, a gyönyörű természet, mely a dús növényzettől, a kanyonoktól, vízesésektől a kietlen tájakig terjed. A napfényes tengerpart, a kiváló szörfözési lehetőségek, a gondtalan nyaralás ígérete. A gyönyörű természetvédelmi területek, vadrezervátumok.
A Kruger vadrezervátum mérete összemérhető Magyarországgal. Itt valóban a vad természet látható, nem olyan, mintha tévén néznénk, hanem valóban lenyűgözően könyörtelen, csak az autót nem szabad elhagyni soha, mert étellé válik az ember.
Mi lepi, vagy döbbentheti meg az idelátogatókat? A hatalmas különbségek, a színesbőrűek nagy tömegének sokszor siralmasan alacsony életszínvonala, miközben a kormány sokat tesz felemelkedésükért (iskoláztat, kis házakat épít). Az AIDS elterjedtsége, főként a fiatal színesbőrűek körében. A csecsemők nagy része (főként színesbőrű) már HIV-fertőzött. A nyugati gyógyszergyárak kíméletlenül profitot akarnak szerezni az AIDS-esek millióin keresztül.
Mind a fehérek (a lakosság egyhetede), mind a színesbőrűek közül sokan élnek rács mögött. Én magam is most itt élek. Nagyfokú a bűnözés, a színesbőrűek közül sokan börtönbe kerülnek. A fehérek maguk menekülnek a rács mögé, védve tulajdonukat. A vendégházban, ahol lakom, minden szoba (apartman) ajtaja előtt még van egy vasrács is, amit magunkra zárunk. Itt már régen elterjedt a lakópark mint forma, mint a különállás(élés) egyfajta jelképe, amely meghonosodott Magyarországon is az elmúlt években.
A fehérbőrű fiatalok egy nagy része elmenekül innen Angliába, Kanadába, Ausztráliába. Valaki csak néhány évre, hogy anyagilag megalapozza magát, valaki örökre, csak hazalátogat időnként. Az orvosok nagy felvevőpiaca Anglia. Vonzó a nagy fizetés, ott lenni az európai kultúra szívében, mert itt sokszor a peremen érzi magát az ember. Van olyan orvos házaspár ismerősöm, akik néhány éves londoni tartózkodás után visszatérve elmondták, hogy hiába kerestek ott sokat, itt jobban élnek. Hiányzott a napsütés, a határtalan természet, zavarta ott őket a bezártság, a zsúfoltság. Visszajöttek.
A faji ellentétek nagyon mélyen gyökereznek, de szerencsére egyre kevésbé jönnek felszínre. A felszínen kulturált párbeszéd folyik. A színesbőrűek egyre növekvő része került hatalomba az elmúlt 7-8 évben, ami meglátszik a gazdagodásukon is.
Ha valaki ideutazik, és természetesen egyre több magyar jön turistaként ide (én is találkoztam nagy létszámú magyar családdal), különleges, máshol nem tapasztalható, feledhetetlen élményekben lesz része. Erre garancia a csodálatos természet és a kedvező időjárás. No meg az itteni emberek barátsága és vendégszeretete.